Észtország gyakorlatilag az európai adófizetők pénzéből fejleszti saját haderejét, miközben elavult haditechnikai eszközeitől Ukrajnában szabadul meg. Az Európai Parlamentben szabályszigorítást követelnek.
Óriási hanyagságot követett el az Európai Unió, amikor az Európai Békekeret néven futó háborús alappal kapcsolatban nem szabályozta le megfelelő módon a pénzkifizetési rendszert. Ez az a költségvetésen kívüli zseb, amelyből 1 milliárd eurót osztanak szét azon országoknak, amelyek saját hadseregük készleteiből küldenek fegyverzetet vagy lőszert Ukrajnának. Elméletileg a segélyként felajánlott fegyverek árát az Európai Békekeretből visszatéríti Brüsszel, ám a minap egy olyan csinos trükkre derült fény, amely nagyon súlyos aggályokat vet fel a brüsszeli pénzosztogatással kapcsolatban – még akkor is, ha az eddig ismert információk alapján törvényszegés nem történt.
A Politico birtokába jutott adatok és számok alapján Észtország igen ügyes trükkel használja az európai adófizetők pénzét saját hadserege fejlesztésére. A dolog nem bonyolult és – mivel hiányzik a megfelelő szabályozás – nem is tűnik törvénytelennek, bár a tagországok, amelyek pénzét Kaja Kallas miniszterelnök lelkesen költi nemzeti célokra, eléggé ingerültek lettek a botrány kirobbanásakor.
Észtország a már egyébként is elavult és hadrendből a tervek szerint kivonandó, zömében a szovjet érából származó fegyvereit átadja Ukrajnának (Kaja Kallas a fegyverszállítások leghangosabban kiabáló támogatója), majd küld egy számlát Brüsszelnek, ám azon nem az átadott, régi fegyverzet valós értéke szerepel, hanem azé a vadonatújé és moderné, amelyet helyette venni akarnak. Így történhetett, hogy Észtország eddig 134 millió eurót zsebelt be az Európai Békekeretből, hogy abból nagybevásárlást csináljon saját hadseregének.
Észtország egyrészt azzal védekezik, hogy mindent szabályosan csinált (ez önmagában a mindenre kiterjedő szabályozások hiánya miatt igaz is), másrészt hazugsággal vádolta meg a Politicót, amiért az egy levegő-föld rakétás példán keresztül szemléltette az észt pénzcsinálás fortélyait, mondván, olyan fegyvert speciel nem is küldött Ukrajnába.
Miután az észt védelmi minisztérium egy példa miatt háborodott fel, a Politico hozott egy másikat, amelyet már Tallin sem tudott letagadni: Észtország egy rakás 122 milliméteres D-30 tarackot küldött Ukrajnának. Ez a típus finoman szólva sem mai darab, az 1960-as években kezdték gyártani, az észtek pedig egyébként is le akarták cserélni K9 Thunder dél-koreai önjáró lövegekre, amelynek sorozatgyártása az ezredfordulón kezdődött. Bár a csere és a D-30-asok hadrendből kivonása már a háború előtt eldöntött tény volt, Kaja Kallas és kormánya az új fegyverek árát kérte és kapta meg Brüsszeltől.
Ahogyan a lap is rámutat: a probléma elsősorban nem a szabályok kijátszásával van, miután Észtország éppen a szabályok hiánya miatt teheti meg azt, amit tesz. Hogy milyen morális következményei lesznek a történteknek, az már sokkal elgondolkodtatóbb. Ekkora pénzmennyiséget ugyanis egyetlen másik ország sem követelt magának a közös alapból, sőt: az egyik legnagyobb befizető, Németország egy centet sem igényelt. Berlin egyszerűen átadta a raktárban kallódó, ócska eszközeit az ukránoknak, és eszébe sem jutott ellentételezést kérni Brüsszeltől.
De az erkölcsi és szolidaritási kérdőjeleken túl felbukkant egy súlyosabb probléma is: ha minden tagország követné az észt példát, meddig tartana az Európai Békekeret 1 milliárd eurós összege, és mennyire nehezítené meg a pénz elfogyása Ukrajna felfegyverzését?
A reakciók az észt trükközésre természetesen nem maradtak el (több EU-s diplomata is kirívóan súlyos esetként jellemezte, és Kaja Kallas álszenteskedését emlegette), ám az várható volt, hogy a történet nem ér itt véget.
Az Európai Parlament képviselőcsoportjai közül több egységesen szólította fel a döntéshozókat, hogy haladéktalanul hozzanak szabályokat az Európai Békekeret összegeinek pontos felhasználására vonatkozóan, illetve azzal kapcsolatban, hogy egy-egy ország mekkora összeget kérhet abból, és milyen feltételekkel.
Margarida Marques, az Európai Parlament költségvetési bizottságának alelnöke úgy fogalmazott: attól, hogy az Európai Békekeret költségvetésen kívüli alap, működését ugyanúgy szabályozott pénzgazdálkodáshoz és átláthatósághoz kell kötni, a kompenzációs igények tehát csak egy egységes, mindenki számára kötelező jellegű számítási módszerrel fogalmazódhatnak meg.
Vagyis: sürgősen cselekedni kell az ügyben, lehetőleg úgy, hogy a tagállamok csak az Ukrajnának adott haditechnika valós értékét igényelhessék vissza, mert az az egész Európai Békekeret létjogosultságát ássa alá, ha kiderül, hogy egyes tagországok a saját haderőfejlesztési programjuk megvalósításának malacperselyeként kezelik az alapot – még akkor is, ha az ukránoknak nyújtott segítő szándékuk teljesen nyilvánvaló.
Fotó: MTI/EPA/Valda Kalnina
Miközben az Európai Bizottság átláthatósággal szeretné megvédeni az uniót a külföldi beavatkozásoktól, addig a magyar átláthatósági törvénytervezete már koránt sem tetszik nekik annyira. Fel is szólították a kormányt, hogy vonja vissza, különben megteszik a szükséges lépéseket.
„Az Európai Bizottság egészen egyszerűen nem alkalmas a feladatának az ellátására” – jelentette ki Szijjártó Péter.
„A kutatás azt sugallja, hogy a Tisza Párt nem tanult mások hibáiból” – fogalmazott Sebestyén Géza.
Az elmúlt napokban Hortay Olivér többször arra figyelmeztetett, hogy Brüsszel tervezett energiaembargójának súlyos következményei lehetnek.
Elkészültek az új repülőgépek és befejeződött az első magyar pilóták kiképzése.
Franciaország, Olaszország és Spanyolország áll az élen.
A tiszás szeretetkampány álarca mögött az elmúlt évben többször is felsejlett egy teljesen más arcot mutató szervezet képe.
A Labrisz Leszbikus Egyesület a Köznevelés című oktatási lapban hirdette Melegség és megismerés című középiskolai programját.
